„Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek
változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba
haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a
hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó
dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.”
Kevin
szemszöge:
- Mit mondtál? – tolom arrébb a szöszit, aki az
újbóli kényeztetésembe kezdene éppen, de a hangulat már elmúlt. Véget ért,
amikor Cal felhívott, és bejelentette ezt az ostobaságot.
- A húgom Floridába jön, de én jelenleg
Spanyolországban süttetem a hasam. Nem várhatod el tőlem, hogy hazamenjek.
Ezért kérlek meg, hogy nálad lakhasson.
- Ja, felbérelsz bébi csősznek – csusszanok ki az
ágyból, s magamra rángatok egy bokszeralsót. – Miért nem lakhat nálad? Elég
nagylány már, nem? – A nagylány szót cinikusan használom. Tudom, hogy ezzel
felhúzom Calt, ugyanis ki nem állhatja, hogy a húgocskája rontja a család
imidzsét.
- Egy utolsó faszfej vagy, Kevin Tucker – jön a várt
válasz, amire elmosolyodom. Jó, ha az ember tudja a másik gyengepontját. – Mindazonáltal
kell a segítséged. Hogy úgy mondjam, a házamat más célokra használják.
- Más célokra, hát persze – kezdek el vigyorogni.
Egyre érdekesebb a helyzet. Intek a csajnak, hogy elhúzhat, mára ennyi volt.
Kissé elhúzza a száját, de nem ellenkezik. Öltözni kezd.
- Talán meggondolom a dolgot, ha elárulod, mégis
milyen célokra használják a házadat? – a kis szöszi csókot nyom a számra, majd
elhagyja a hálót. Mindig azt teszik, amit mondok.
- Hogyisne, hogy megint beköpj a fiúknak. Egyszer
már bedőltem neked Tucker, még egyszer nem szedsz rá.
- Ahhoz képest, hogy rám vagy utalva, még
szabályokat állítasz fel? Így sajnos nem segíthetek – ezzel kinyomom.
Ezt senkinek sem árulnám el, de bírom a kölyköt.
Talán azért, mert magamra emlékeztet, amikor annyi idős voltam, amennyi most ő.
Azt hittem, enyém az egész világ. Persze mostanra tényleg az enyém lett. A
Chicago Stars hátvédjeként kisfiúk millió rajonganak értem, s nők ezrei
kívánkoznak az ágyamba.
A telefon csörögni kezd. A kijelzőn a kisfiú neve
villog. Hagyom kicsöngeni párszor, csak hogy még idegesebbé váljon, aztán
megkegyelmezek neki.
- Igen? – szólok bele vigyorogva.
- Egy fasz vagy, és alig várom, hogy visszavonulj.
- Így is alig várod, mert miattam nem játszhatsz –
Cal a kispados hátvédje a csapatnak, tehát minden oka meg lenne rá, hogy
álmomban kinyírjon.
- Ez igaz – nem is tagadja a kis suhanc. – Segítesz vagy
nem?
- Miért pont rám akarod sózni? – ez egy igazán jó
kérdés. Nem hiszem, hogy a húgának pont az én életvitelemre van szüksége.
- Mert másban nem bízom.
- Mi van a lakásoddal?
- Kiadtam pornóforgatásra – erre röhögésben törik
ki.
- Mi… mit csináltál? – próbálok normálisan
lélegezni, de nem könnyű úgy, hogy majd meg fulladok a röhögéstől.
- Jaj, kérlek, ne tégy úgy, mintha szent lennél. Egy
haver megkért rá, és én úgysem vagyok otthon, tehát belefér. Nem tudtam, hogy
Lily idejön. Csak tegnap telefonált, hogy ma landol a gépe. Nem találtam
senkit, aki befogadná. Te vagy az utolsó reményem, Tucker. De ha bárkinek is
elkotyogod, hogy ezt mondtam, tényleg kinyírlak.
- Én is jótékonykodhatom évente egyszer. Azonban
semmi pesztrálás, lelkizés, ilyenek. Itt cuccolhat, de nem fogok vele szabadidős
tevékenységeket szervezni, világos?
- Nyugi, már vannak tervei. Phoebe intézett neki pár
melót, és jótékonykodni is fog.
- Ilyen jóban vannak? – a hallottakra felhúzom a
szemöldököm. A nacsasszony nem épp a kedvességéről híres. Ez érdekes.
- Tavaly összehaverkodtak, amikor anyáék meghaltak.
Igazi barcsinőkké váltak. Na de ez nem lényeg. Befogadod akkor?
- Mennyi időről lenne szó?
- 1 hónap?
- Szó sem lehet róla. Azt hittem, egy-két nap max,
de 1 hónap? 1 hónapra a nyakamba akasztanád? A teljes szabadságom rámenni a
pesztrálására. Tudod nagyon jól, hogy most rendezik a legjobb partikat. Mit
csináljak egy kölyökkel 1 hónapig? Hogy hozzam fel a nőimet?
- Lily érti a dörgést, meghúzza majd magát. Mondasz
neki valamit, és teljesíti. Tisztában van azzal, hol a helye.
- És ha mégsem? – kérdezem kételkedve.
- Majd meglátod, hogy igazam van.
Lily szemszöge:
A gép pontosan érkezik. Phoebe mondta, hogy így
lesz, de én kételkedtem benne. Lekászálódok a repülőről, elintézem a szükséges
teendőket. A váróban Calt keresem a szememmel, de nem találom. Furcsa. Pedig
tegnap szóltam neki, hogy jövök. Igazság szerint ez nem is az én ötletem volt,
hanem Phoebeé. Úgy vélte, jót tenne nekem egy kis környezetváltozás az egyetem
megkezdése előtt. Na és persze, elmondása szerint, hiányoztam neki. Még
tennivalókat is intézett nekem, hogy ne unatkozzam, amíg itt tartózkodom.
Ennek ellenére nem sok kedvem volt idejönni. Akarva,
akaratlanul összefuthatok Cal csapattársaival, és nem akarom leégetni őt. Így
is elég kellemetlen számára, hogy a húga így néz ki. Tavalyhoz képest sokat
változtam ugyan, de korántsem annyit, amennyi elegendő a jó színvonalhoz. A
Chicago Stars játékosainak színvonalához.
Egész életemben meg kellett küzdenem azzal, hogy
Calhoz képest csak egy piszkozat vagyok. Ő helyes, tökéletes izomzatú, egy
nagynevű futballcsapat tagja, bomlanak utána a nők. Ezzel szemben nekem az
arcom épp, hogy elfogadható, az alakom már korántsem, és eddig egy fiú
vélekedett rólam úgy, hogy egész klassz vagyok. Tehát jogosan érkeztem vegyes
érzelmekkel.
Újból végigpillantok a váróban, de semmi. Cal nincs
itt, Kevin Tucker azonban igen. Amint rápillantok, el is kapom róla a szemem,
ennek ellenére a szívem hevesebben kezd el dobogni. Senki sem tudja – egyedül a
plüssmacim-, hogy Kevin gyermekkori szerelmem volt. Emlékszem, apával és Callal
ültünk a TV előtt, a meccset néztük, amikor a kamera megmutatta őt. Az volt a
bemutatkozó meccse a Starsnál. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani
szokás. Attól a pillanattól kezdve szenvedélyesen gyűjtök mindent, ami vele
kapcsolatos. Ennek már mintegy tíz éve. Kissé megszállott vagyok, nemde?
Újabb öt perc elteltével kezdem feladni a reményt,
hogy Cal megjelenik. Párszor hívtam, de ki van kapcsolva. Kevin még mindig itt
van, de láthatóan egyre idegesebb. Biztos boldog lesz, ha odamegyek hozzá, de
nincs más választásom, meg kell tudnom, mi van Callal. Talán a maca majd
kiengeszteli, akit vélhetőleg vár.
Minden bátorságomat összeszedve a bőröndömmel megindulok
felé. Próbál úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy felé tartok. Azért ez is jól bizonyítja, mit gondolnak
rólam a férfiak.
- Elnézést – állok meg előtte, de nem nézek rá.
Inkább a cipőmet tüntetem ki figyelmemmel. Nem akarom azzal kínozni magam, hogy
látom az undort az arcán. Szükségem van arra, hogy meghagyjam a mesebeli
hercegemnek.
- Nézd! Nem tudom, mit akarsz, de azt észrevettem,
hogy engem bámulsz. Ha aláírás kell, írj levelet a klubhoz, ha mást szeretnél,
akkor el kell, keserítselek: számomra túl húsos vagy. Az ilyen pasik, mint én,
a bomba nőkre buknak, nem a másodosztályú árukra.
- Elnézést – vágok hátraarcot, s elindulok kifelé.
Semmire sem vágyom, csak arra, hogy eltávolodjam tőle. Hát igen. Egy újabb
bizonyíték, hogy érdekes nyár lesz.
A könnyeimmel küszködöm, de nem adom meg a világnak
azt az örömöt, hogy sírni lásson. Ugyan már, ez ismét csak egy akadály volt, de
ennyi. Akárhányszor beléd rúghatnak, de a fő, hogy mindig felállj.
A váróból kilépve leintek egy taxit, és Phoebe címét
diktálom be a sofőrnek. Kérdezhetnék, miért nem a bátyám lakására megyek
rögtön? A válasz egyszerű: ugyanis nem tudom, hol lakik. Amióta áttelepült ide,
sohasem voltam nála. Amíg anyáék éltek, addig nem látogattuk meg őt, ő jött
haza néha. A haláluk után Phoebe törődött velem, s náluk töltöttem néhány
napot, mikor itt voltam. Ezt leszámítva Cal kollégiumba nyomott, és ott voltam
a szünetekben is.
A bátyám túl fontos személyiség ahhoz, hogy engem
pesztráljon, ezt be kell látnom. A kollégium különben is egész jó volt, még
barátokat is szereztem. Igaz, ugyanúgy megtaláltak a patkányok ott is, de a jó
élményekkel elnyomtam a rosszakat. A fő, hogy ne legyek senki útjában.
